A rebarbara (Rheum rhabarbarum) – azaz a barbárok gyökere – egy igazán szerethető és különleges növény.

Nem a termését fogyasztjuk, nem a levelét, nem a gyökerét, hanem a szárát. Bár leginkább gyümölcsként gondolunk rá, pedig  botanikai szemmel nézve zöldség, a sóskafélék családjába tartozik. Igen régóta, mintegy 4500 éve ismert növény, Szibériából származik. Sokáig gyógynövényként tartották számon, ám a 18. században bekerült a konyhai alapanyagok közé is. Először Angliában kezdték termeszteni, majd egész Európában elterjedt. Nálunk is igazi házikerti növényként volt ismeretes az 1950-es, 1960-as évekig. Aztán valahogy elfelejtődött. Pedig sokoldalú felhasználása és szépsége miatt érdemes 1-2 tövet ültetni.

Kecses bokor, nagy lapulevelekkel. Szélessége, magassága akár másfél méter is lehet. Óriási előnye termesztés szempontjából, hogy évelő, akár 8-10 évig is terem, ha már egyszer elültettük. Pirosas vagy zöld levélnyelei vannak és még ráadásul szép formája is.

Hatalmas virágszára óriásira nő és fehér apró virágszirmaival vonzza a méheket, lepkéket. Ha viszont nem akarjuk, hogy magot érleljen, akkor a virágszárat ki kel törni, mert sok tápanyagot elvon a növénytől, a levélnyelek növekedésétől.

Rebarbara termesztése

Semmilyen különleges talajt, vagy fekvést nem igényel, bárhol megterem. Ha tehetjük, azért inkább napos helyre és tápanyagban gazdag talajba ültessük. Ilyen körülmények között óriási leveleket hajt. Árnyékos helyen a levélnyele vékony marad. Jól bírja a hideg teleket is, de a száraz nyarakat is. Viszont ha sokáig áll a tövénél a víz, akkor sajnos kirohad.

Szaporítása egyszerű. A leggyorsabban tőosztással lehetséges. Az idősebb, 4-5 éves bokrok tövéből előtörő sarjakat le lehet választani tavasszal és új helyére ültetni. 8-10 év után pedig az egész tövet ki kell ásni és kisebb darabokra vágni a gyökerét, majd szétosztva elültetni újra.

Magvetéssel is szaporítható. Ez úgy történik, hogy a növényen hagyott virágszár felmagzik, amikor ősszel beérik, azt leszedjük, megszárítjuk. Következő év tavaszán a magokat elültetve őszre egész helyes kis növénykék lesznek. Ezekből viszont csak majd még egy évet várva, tavasszal szedhető néhány levélnyél, amit már bevihetünk a konyhába.

A növényeknek csak a szárát lehet felhasználni, vagyis a levél nyelét.

Sem a gyökerét, sem a levelét megenni nem szabad.

A levél szárakat kora tavasztól junius elejéig lehet szedni, vagyis a rebarbara szezon eddig tart.

A szüretelés formája érdekes, mert nem ajánlott sem késsel, sem ollóval levágni, hanem kialakult erre egy sajátos megoldás. Egy speciális csavaró mozdulattal kell lefelé nyomva a külső leveleket a szárával együtt letörni. Egy-egy bokorról csak 2-3 levelet szabad egyszerre leszedni, ügyelva arra, hogy a többi levél ne sérüljön meg. Érésidőben heti egy alkalommal, lehetőleg kora reggel végezzük ezt a műveletet..

Érdemes rögtön levágni a levelet, amit komposztként, vagy takaróanyagként hasznosíthatunk a kertben. Fontos tudni, hogy a levelet nem szabad elfogyasztani. Ugyanis felhalmozódik benne az oxálsav, ami nagy mennyiség elfogyasztása után mérgezést is okozhat. Bár ahhoz nagyon sokat kellene megenni belőle, de inkább ne együnk belőle semennyit, akkor nem lesz baj. Egy felnőtt ember, ha egyszerre megeszik 5 kg. levelet, az már egészségügyi kockázattal jár. Ha viszont megjegyezzük, hogy rebarbara levelet nem eszünk, csak szárat, akkor vígan élhetünk 100 évig.

Tehát a levelétől megfosztott szárakat vihetjük a konyhába. Minél hamarabb érdemes feldolgozni, mert könnyen megfonnyad. Néhány napig hűtőben tárolható. De akár mélyhűtőbe is tehetjük, ha később akarjuk majd elkészíteni.

A rebarbara levélnyele miért zöld színű? Lehet, hogy még éretlen?

A levélnyelek színe lehet zöld, halvány rózsasszín, de egészen pirosas színű is. Ugyanis a rebarbarából is van többféle változat.

Bár az interneten található fotókon leginkább pirosas színben pompázó rebarbarát látunk, valójában a legelterjedtett változat, a „Viktória” nem ilyen. Ez egy angol fajta, a királynő tiszteletére nevezték el így, és ez bizony zöld levélnyelű, és a belseje, a húsa is zöld színű. Ugyanakkor gyors fejlődésű, korai fajta és a legismertebb egész Európában.

De holland nemesítők piros levélnyelű és zöld húsú fajtákat is kikisérleteztek már, mint pl. Holsteiner Blut, Pragon, Góliát. Aztán van már olyan is, ami piros levélnyelű és piros a húsa is: Loher Blut és Elmsfeuer. Ezek egyelőre nálunk nem kaphatók.

A levélnyelekből sokféle finomságot lehet készíteni.

Meghámozva, vagyis a külső vékony réteget lehúzva róla, akár nyersen is rágcsálhatunk belőle. Angliában a frissen facsart levét azonnal megisszák némi cukor kíséretében. Érdemes megkóstolni. Kissé fanyar, érdekes, kellemesen savanyú, pikáns íze van. Megfőzve kompót, lekvár, sütemény töltelék készül belőle.

Nagyon sok értékes tápanyagot tartalmaz, ami miatt népszerűségre van ítélve.

Rebarbara jótékony hatása

Kiváló fogyúkúrás kiegészítő étel lehet. Ugyanis mindössze 16 kalóriát tartalmaz 100 gramm növény. Ez igen csekélynek mondható. Emellet alacsony a szénhidrát tartalma is. Ugyanakkor nagy mennyiségben van benne almasav-, citromsav, és oxálsav. Ez érezhető is a savanykás ízében.

Rengeteg hasznos növényi rostot, flavonoidokat tartalmaz. Vitamintartalmi is igen magas, főleg A, B1, B2, és C vitamintartalma kiemelkedő. De ezeken túl még ásványi anyagokban is bővelkedik, mint kálium, kálcium, foszfor, magnézium, vas és szelén.

Rebarbara felhasználása

Igen változatosan felhasználható, kompótnak, lekvárnak, szörpnek, likőrnek, mártásnak, levesnek. Kiváló töltelékanyag süteményekbe. Cukorral, mézzel édesítve igazán harmonikus ízvilágú finomság készíthető belőle. Kezdő háziasszonyok kedvence, mert igen hamar, pár perc alatt megfő.

Savanykás íze miatt érdemes édes gyümölcsökkel párosítani: almával, körtével, eperrel. Kiválóan ízesíthető fahéjjal, gyömbérrel, szegfűszeggel, vaníliával, mentával.

Én utoljára nagymamám kertjében találkoztam ezzel a különleges növénnyel, amiből akkoriban finom lekvár készült. Aztán sok éven át nem ettem ilyet. De amikor elhatároztam, hogy birsalmasajtot és lekvárokat fogok készíteni, rögtön eszembe jutott ez a rég elfeledett nagy lapu. Ültettem is a kertecskémbe néhány tövet, amiből most először főztem lekvárt. A finom ízhatás elérése érdekében egy nagyon pici mentával ízesítettem, ami igazán remek párosításnak bizonyult.

Nézd meg, hogy milyen az általam készített rebarbara lekvár és ha szeretnéd megkóstolni az eredményt, akkor akár rendelni is tudsz belőle.